Hogyan jelel egy 16 hónapos?
Csemete Jelek Babajelbeszéd
Interjú Bukovics-Szekszárdi Barbival, akinek 16 hónapos kislánya Aisa, már mondatokban jelel.
Ebben az interjúban megismerhetitek a "feketeöves" jelelő csemete, Aisa inspiráló történetét. Ha fontolgatod a jelelést, akkor azért, ha pedig már jelelsz, akkor azért olvasd végig! Mindkét esetben motiválni fog!
Aisa 6 hónapos korában vágtak bele a babajelbeszédbe
Aisa közel 6 hónapos korában mentünk az első tanfolyamra Lejlához. Mivel régóta barátok vagyunk, már ismertem a módszert - köszönhetően Lejlának. Szinte végigkísértem, ahogy a kisfia tanult jelelni, ahogy kioktatott egy alig másféléves kisfiú a hűtő előtt, hogy mit szeretne enni. Ez és még sok más pillanat Milánnal volt az, amikoris eldöntöttem, ha nekünk gyermekünk lesz, jelelni fogunk.
Sok időbe telt, amíg magamban tudatosult a jelelés. Sokszor csak utólag jutott eszembe, hogy "na ezt is jelelhettem volna". Ennek ellenére, 2 hónapon belül (nem emlékszem pontosan) Aisa elkezdett visszajelelni. Sőt, már sokkal előbb használta a tej jelét. Számomra ez hihetetlen volt, hogy képes egy 10 hetes csöppség jelet használni.
Inspiráló, boldog pillanatok
Az olyan pillanatok, mint mikor a kutyát megpillantva nevetve jeleli a kutyát vagy, amikor ébredés után a cicát keresi, amikor számára negatív élmény közben jeleli, hogy vége mind mind megerősítenek abban, hogy folytassuk ezt hiszen mi lehet jobb motiváció mint az, hogy ki tudja fejezni magát és te megérted?
A család támogatása kincs
Szerencsére a családunk ebben teljes mértékben támogató, szinte mindenkit érdekel a jelelés, mindenki tudni akarja, mit hadonászik a kezeivel. Persze találkozunk olyanokkal, akik kételkedve fogadják, akik szerint majd ezért nem fog beszélni mert "nincs rákényszerülve", akik szerint a jelelés botorság mert "régen ilyen nem volt, e nélkül is megértettük a saját gyerekeinket" de nekünk nem kell lesni mikor túl fáradt mert ő jeleli, hogy menjünk aludni. Nekünk nem kell hosszú hosszú percekig találgatni a nagy üvöltések közben mi a baj mert megmutatja. Nem kell találgatni mi a vágya: tápot vagy ételt szeretne? Könyvet olvasni vagy labdázni? Megmutatja.
Az egész családot közelebb hozza egymáshoz a jelelés. Együtt tanulunk, együtt fejlődünk. Mikor Balázs, az apukája válaszol neki "várj kisbabám, apa ezt a jelet még nem érti, megkérdezem anyát" vagy amikor téblábol a lakásban majd rámnéz és jeleli, hogy hol van apa, mind melengetik a szívem. És nem csak az enyém, Balázsét is, hiszen kézzel fogható bizonyíték van arra, hogy hiányzik neki.
Az a bizonyos babajelkincs robbanás 1 éves kor körül
A jelkészlete 1 éves kora után robbanásszerűen növekedett: volt, hogy egy hét alatt 8 új jelet használt először. A még, a vége, az apa, a könyv, a hol van, enni, aludni, cica, hajó, mókus, zene jelenleg mind a leggyakrabban használtak közt van. Mikor ezt írom, 51 jelet használ és ért. Akár mondatokban is. 16 hónapos és mondatokban jelel - hol van apa/cica, hallom apa (mikor hazaér).
Nekünk ezt jelenti a jelelés. Együtt tanulni, kapcsolódni és ezáltal jobban megismerni, megismertetni a világot mindezt játékosan, bizalmasan. A jelelés által nagyobb a bizalom köztünk, mélyebb a kapcsolatunk és jobbak a játékok, gyorsabban megnyugszik. Persze van sírás, van kiborulás és van, amikor nem tudjuk mit szeretne de ebben mi az új lehetőségeket látjuk, melyik jel legyen a következő, ami hasznos lehet és Lejla ebben a legnagyobb támaszunk, bármikor mutatja a jelet, amit keresünk. A jelelés egy kaland, amit kár kihagyni.
A mondókázás és a babajelek találkozása
A jelelés új szintre emelte a mondókázást. Az éppen aktuális kedvenc mondókáknál többször irányítja a kezem vagy éppen mutatja, hogy "hol van" egy résznél - mint aki jelre vár. Így folyamatosan bővíteni kell az én jelkincsem is, hiszen a kacagása, a nevető szemei mind reptetik a szívem, mikor összekapcsolja az adott mondókát a kezeimmel. Kéri és nevetve várja, hogy jeleljünk mondókákat, verseket. Ezáltal lett a kedvenc jele a mókus, tanulta meg a nyuszi, a beteg, fű (igen, a Nyuszi ül a fűben) jeleket és próbálkozik a róka és fél jelekkel (bizony, a Vuk). Csillogó szemei nekem kincsekkel érnek fel, ez is közelebb hoz minket, bensőségesebbé teszi a szimpla mondókázást, éneklést is.
Ha most azt érzed, hogy megérintett Aisa története és te is ezt szeretnéd babáddal, de még nem tudod pontosan hogyan is kezdhetnél bele, akkor bátran írj nekem üzenetet és örömmel segítek!
Petres-Tordai Lejla
Csemete Jelek Babajelbeszéd megálmodója
